10.rész

Bill hangosan becsapta maga mögött az ajtót, de szinte azonnal Tom már nyúlt is a kilincsért, hogy átmenjen a saját szobájába. Jó erősen csapta be az ajtaját. Úgy érezte szét fog robbanni. Szinte nekifutásból vetette magát le az ágyra aminek következtében jól beverte a könyökét a falba.
-A f.szomat! Még ez is...-dörzsölgette fájós könyökét. Ez után csak feküdt az ágyán és bambulta a plafont. Igazából még nem is volt ideje végiggondolni a történteket.
Elveszett minden...semmi nem lesz olyan mint régen...nem akarok élni - eddigi életében először érezte ezt. Hiszen fölösleges. Minek? Ő férfi! Nem nő!!! És ha még csak(?!) ennyi lenne. Mi lesz a bandával. Hová lett Tom? Neki a Tokio Hotel az élete. Mintahogy Billnek, Georgnak és Gustavnak is. És tessék...egy rossz húzásával tönkretette nem csak a saját de a legjobb barátai és az ikertestvére jövőjét. Persze ez is a nők miatt van...-gondolta.
Még fürödni se volt hajlandó elmenni. Egyszerűen létezni nem akart. Már jó 2 órája fekhetett mozdulatlanul az ágyon mikor kopogást hallott az ajtaján.
Bill...-gondolta magában. Hiszen tudta hogy a testvére az. Direkt nem szólalt meg. Hátha a másik fiú azt gondolja alszik és békén hagyja.
-Tom! Engedj be kérlek-hallotta Bill hangját kinntről.
Nem válaszolt.
-Tom!!!! Addig nem hagylak békén.
Tom megelégelte a kopácsolást. Felpattant és kinyitotta dühösen az ajtót.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Engedj már be!-mondta Bill és félrelökte Tomot az ajtóból, majd odament ikre ágyához és leüllt rá.
Tom nagyon jól tudta, nem olyan egyszerű az öccsét kipaterolni a szobából így inkább megadta magát. Becsukta az ajtót és ő is leüllt Bill mellé.
-Tom figyelj...megoldjuk ok? Segítek. Lehet, hogy holnap reggel ismét Te leszel!!! Jó? Fel a fejjel. Te nem szoktad feladni.
-Te lennél ilyen helyzetben! Nem dumálnál ilyen baromságokaT!!!
-Jó én értem, hogy mit érzel...-kezdett volna bele Bill de Tom közbevágott.
-Érted?! Nagy tévedésben vagy! Honnan a fenéből tudnád mit érzek???? Tán téged is áthókuszpókuszoltak????
-Nem...de tudom. Nem tudtam aludni miattad...nagyon jól tudom hogy mi jár a fejedben...mi egyek vagyunk tudod te is.-mosolygott Bill és megfogta Tom kezét. Furcsa volt neki...rég nem fogta meg Tom kezét és ez nem Tom keze volt...idegen volt neki.
Mi egyek vagyunk...visszhangzott Tom fülében. Sokmindent éltek már meg együtt és mindig Ő mondta ezt Billnek mikor a fiú maga alatt volt. Megfogta a kezét és ezt mondta. Akkor Bill mindig jobban érezte magát mert tudta ez így igaz...ők egyek és senki nem választhatja őket el egymástól. Sose lesznek egyedül hiszen mindig ott lesznek egymásnak.
Ez a mondat melegséggel töltötte el Tom szívét. Kcsit mintha meg is nyugodott volna...De ez tényleg csak egy fél másodpercig tartotta benne a lelket. Egy halovány mosolyszerűség átfutott az arcán de aztán ismét elkomorult.
-Bill én nem akarok élni!!!-szaladt ki a száján.
-Mi?! Tom ilyet meg ne halljak mégegyszer!!!!!!!-förmedt rá Bill szigorúan.
-De Bill én ezt nem fogom végigcsinálni...elegem van!-mondta kétségbeesetten.
-Még csak egy napja...-kezdett volna bele Bill.
-És olyan mintha minimum 1 év tellt volna el reggel óta. Kikészülök...
-Ne mondj ilyet. Holnap minden más lesz. Jó? Aludjál mostmár.
-Nem tudok...
-Hozzak neked kakaót?-kérdezte Bill ekdvesen. Mindig kakaót ivott Tom kicsi korában ha nem tudott aludni. Így gondolta Bill ezzel hátha sikerül kedveskednie Tomnak aki annyira maga alatt volt.
-Hát...-kezdett volna bele Tom de Bill már fel is pattant.
-Jó. Hozok!-mondta és már ott se volt. Tom ismét egyedül maradt...

9.rész

Nos hát helloka mindenkinek! Jó hír: Visszatértem!
Bocsánat bocsánat bocsánat és bocsánat mindenkitől! Tényleg 1000 éve nem írtam ide részt, csak az volt, hogy a másikat is írtam a Billest, de arra se volt túl sok időm mert tanulnom kellett meg költözés volt meg minden szóval elég elfoglalt voltam és őszintén szólva nem volt nagyon ötletem se és akkor gondoltam majd a nyári szünetben folytatom. És hát végre valahára itt a nyári szünet, végre van ötlet is szóval folytatom a sztorit :)

Aztán Bill kézenfogta Tomot és bementek a szobába.
-Ömm...Anyu, Gordon bemutatom a barátnőmet Tamarát!-Mindketten döbbenten néztek Billre aztán Tomra illetve hát Tamarára.
-Ömm...csókolom!-köszönt Tom. Gondolta mégse köszönhet, szia anyu Tom vagyok-kal.

Simone éppen a szoba közepén vasalt de fia és "újdonsült barátnője" váratlan érkeztére megállt a vasaló a kezében Tom egyik hófehér pólója közepén. Gordon éppen a foteljában üllve a legfrissebb sporthíreket olvasgatta békében de még ő is összecsukta az újságot. Leplezni se tudták volna, a meglepettséget. Bill akárhogy csak Tom volt mellette mégis iszonyat kínosan érezte magát. És Tom még inkább...Bill belegondolt mi lenne ha tényleg barátnője lenne, akkor is ilyen "kedves" fogadtatás várná? Vagy ennyire hihetetlen, hogy neki is lehet valakije? Végső soron az...hisz tényleg csak a bátyja van mellette (női testben:P). Tom fejében is hasonló gondolatok jártak.
Végül Simone tért magához hamarabb.
-Ohh. Bill barátnője?-ezt a kérdést inkább az említett fiúnak címezte egy gyengécske mosoly társaságában.
-Igen-helyeselt Bill.
-Nahát!-nyögte ki Gordon.
"Nahát.......-gondolta Bill is-Azért ez a hipergyors reakcióképesség! Az agyam eldobom...!"
-És ömm hogy mármint...fuh ez hirtelen jött. Bill miért nem szóltál vagy...-Simone láthatóan csak dadogni tudott mert a váratlannál is váratlanabbul jött Bill ezzel a bejelentésével.
-Szerintem ülljetek le!-mondta Gordon-Ne ácsorogjatok abban az ajtóban.
-Igen igen ne ácsorogjatok.-tette hozzá Simone.
Billék leülltek a kanapéra közben idegesen egymás szemébe néztek. Bill nem győzte magában átkozni Tomot. "Az egész az ő hibája...De én vagyok a hülye...Miért tud mindig minden hülyeségébe bele mennem?"-gondolta Bill lemondóan.
Simone is leüllt egy fotelba.
-Hát akkor Tamara igaz?-kérdezte Tomtól. Tom eddig csak bambult mert éppen nagyon gondolkodott azon, hogy szabadulhatnának el minnél előbb. Azonban most Bill figyelmeztetően rálépett a lábára, jelezve, hogy őt szólították.
-Aú-szisszent fel halkan úgy hogy max Bill hallhatta majd gyorsan felelt-Igen öhm Tamara-bólogatott erőltetett mosollyal.
-Mióta vagytok együtt?
-2 hónapja.-felelte Bill.-Bocsika hogy nem szóltam meg minden csak nem akartam elhamarkodni és most éreztem megfelelőnek az időt. Ne haragudjatok, hogy csak úgy beálítottunk csak...így alakult.-hadarta Bill idegesen. Remélte ez nem tűnik fel szüleinek és meggyőző lesz. Utált hazudni, és nem is nagyon tudott.
-Mindegy! Nagyon örülünk neked Tamara.-mosolygott Simone.
-Ohh örülök-felelte Tom. Tom már nagyon ideges lett és most nem a helyzet miatt. Szemet szúrt neki, hogy anyja éppen az ő kedvenc(!!!) fehér pólójának a vasalását hagyta félbe. A probléma nem ez...hanem hogy a póló már füstölt a rajta hagyott vasalótól!
-Tamara mesélnél magadról néhány szót? Persze csak ha akarsz nem muszály nem akarunk feltartani mehetek nyugodtan Billel.
-Ömm...nos én nem akarok beleszólni de az a póló ott ég.-mutatott az említett ruhadarabra. Simone azonnal felpattant. Ekkor jutott neki is csak eszébe, hogy félbe hagyta a vasalást.
-Óóóó! Tom kedvenc pólója! Szegény!-hadarta mikor odament a vasalódeszkához és levette a tűzforró tárgyat.-Ajj...nagyon ki fog akadni.Na mindegy...majd kap másikat.-legyintett Simone és a szemeteshez vitte a pólót. Tom eközben próbálta leplezni a felháborodását. "Kapok másikat???Ez nem akármilyen póló! AZ EMA-n viseltem amikor nyertünk! Ez hihetetlen..."-fortyogott magában.
-Na jó anyu...mi felmentünk. To....vagyis Tamara itt alszik. Jóéjt!-mondta Bill és gyorsan felpattantak.
-Ja jó rendben. Bill várj!-kiáltott Simone a fiú után. Ő már épp az második lépcsőfokra szökkent volna fel ám ekkor egy pillanatra megállt.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Tom mikor jön?
-Ömm.....elment. Andreassal. Szóval pár napra elutaztak.
-Csak úgy?!-kérdezte Gordon.
-Igen csak úgy. Azt csinál amit akar, nem? Majd jön.-vonta meg a vállát Bill majd elindultak felfelé.

-Ez furcsa volt...-jelentette ki Gordon.
-Az nem kifejezés!-helyeselt Simone.-19 éve Bill nem viselkedett még így. És ez a lány...jaj valami nagyon nincs rendben. Tom se szokott csak úgy elutazni.
-Felnőttek már nem szólhatunk bele mindenbe.
-Az lehet de akkor is...
-Ha lesz valami úgyis szólnak.
-Remélem......

Fennt a srácoknál:
-Utállak Tom!-mondta Bill mérgesen mikor becsapta szobája ajtaját.
-Én is szeretlek -.- -morogta a másik iker.
-Ok. Elmentem zuhanyozni.
-Nyugodtan. Ugye nem gondoltad hogy veled egy szobában fogok aludni?-kérdezte Tom.
-Nem. Az kéne már csak! Veled egy szobában aludni? Viccnek is rosz.-felelte Bill.Felkapta pizsamáját és kirobogott a szobából. Maga se értette mi van vele. Hiányzott neki valami. Egy lány az életéből...igen, már nagyon hiányzott neki. És ki tudja mikor lesz?

8.rész

-Nem mondod!-döbbent le Bill.
-De.-bólogatott hevesen Tom miközben elindultak a kijárat felé.
-De honnan vagy ebben olyan biztos?-kételkedett Bill.
-Felismetem. Tökre olyan volt. Az arca a szemei, a hangja, tekintet minden.
-Te mióta figyelsz ilyesmiket? Úgytudtam téged a nők csak nyaktól lefelé hoznak lázba....
-Jajj Bill...Olyan vagy.-csóválta a fejét Tom.
-És most?
-Van egy ötletem.-mondta Tom és kis szünetett tartott.- Talán Angela visszatudna változtatni ha akarna. Csak nem akar.
-És?
-És megvan a huga száma. Én elkezdek vele barátkozni, ez jó pont nála. De ha ez nem lenne elég akkor te segítesz.
-Hogyan?
-Összejössz Angelával és mikor teljesen belédzúgott megkéred, hogy változtasson engem vissza. Felőlem utána dobhatod...
-Tom nem! Én ebbe nem vagyok benne.
-De Bill! A testvérem vagy! Ennyit nem teszel meg értem?
-Tom ez nem erről szól! Használjam ki? Vagy mi? Én nem tudok hazudni...
-Kösz Bill...
-Most megsértődsz?
-Látom nagyon számíthatok rád...-Bill nagyot sóhajtott. Nem bírta elviselni, ha Tom megsértődött rá. És végülis ha úgyvesszük igaza van. Segítenie kell, mert lehet, hogy ikrének ez az egyetlen esélye.
-Jól van...Segítek.
-Ohh imádlak!-ölelte meg Tom Billt.
-Úristen! Ez mi?-kérdezte Bill.
-Mi?
-Ezek az imádlak meg ölelkezés. Te kezdesz nem csak testben csaj lenni-nyújtotta ki a nyelvét Bill.
-Kabbe-.-

***

A srácok egész nap csavarogtak össze-vissza aztán este felé jobbnak látták ha hazamennek és minnél előbb túlesnek a "Tom elment" "Billnek barátnője van" sztorin. Természetesen Simone és Gordon is otthon voltak.

-Halihóóó! Megjöttünk!!!-kiabált Bill az ajtóban.

-Sziasztok!-köszönt Simone és Gordon. Ők persze még nem látták, hogy Bill nem Tommal az oldalán jött haza hanem valaki egészen mással.

-Fuh bakker úgy parázok mintha tényleg a barátnőm lennél-suttogta Bill az előszobában.

-Én is XD

Szerencsére Tom még a Plazaban a egy mosdóban átvette a ruhákat így abból nem lehetett gond.

-Menjünk be.-mondta Bill.

-Várj!-szólt Tom-Fogd meg a kezem vagy valami. Tudod, hogy úgy tűnjön tényleg...

-Uhh...-szólt Bill fintorogva-De azér letapizni, puszilni, meg smárolni nem foglak ne is álmodj róla!!!

-Álmodja a kaszás! Én nem vagyok buzi! Nyakon is vágnálak.-vigyorgott Tom. Aztán Bill kézenfogta Tomot és bementek a szobába.

-Ömm...Anyu, Gordon bemutatom a barátnőmet Tamarát!-Mindketten döbbenten néztek Billre aztán Tomra illetve hát Tamarára.

-Ömm...csókolom!-köszönt Tom. Gondolta mégse köszönhet, szia anyu Tom vagyok-kal.

7.rész

Tom még így is instabilan volt a magas cipőben, de a hátsó lökettől gyönyörűen elhasalt. Bill ugyan megpróbálta elkapni, de nem sikerült neki. Tom hangos puffanással földet ért, de majdnem egy állványt is magára döntött. Azt már sikerült Billnek elkapnia, nehogy agyonüsse testvérét.
-Áúúú-nyögte Tom a földön.
-Tom jólvagy?-kérdezte Bill.
-Áhh igen csak fúh de bevertem a lábam...off meg a kezem is.-mondta és felüllt.
-Jajj bocsánat ne haragudj hogy fellöktelek, olyan ügyetlen vagyok. Ugye nem esett bajod?-kérdezte a lány aki nekiment Tomnak. Tom ránézett. Olyan ismerős volt neki...mintha már találkoztak volna. De nem. Emlékezne rá. Teljesen elvarázsolta. A tekintete, a hangja...Hirtelen Tom leblokkolt. Ilyen hatást még nem váltottak belőle ki, egy lökéssel és egy kedves mondattal...
-Nem nincs semmi-hebegte zavartan. "Mi ütött belém? Zavarba jövök egy kiscsajtól?! Totál elment az eszem?!..."
-De elszakadt a felsőd.-mondta a lány. Tom odanézett. Valóban kiszakadt a topja, és ráadásul nem is az övé...
-Ohh hogy az a....
-Gyere Tom állj fel!-szólt közbe Bill mielőtt még Tom belekezdhetett volna a mondandójába. Felsegítette őt aztán Tom leporolta magát.
-Ne haragudj. Ha kell kifizetem...-szabadkozott a lány.
-Nem, nem kell.-mondta Tom, és rámosolygott. Igazságszerint a csábos félmosolyát akarta felvenni amitől a csajok olvadni szoktak, ám ekkor eszébe jutott, hogy ő is lány így hamar lehervadt az arcáról a vigyor.
-De mégis...Kárpótlásul egy üditő mondjuk?-kérdezte.
-Hát...-habozott Tom. Végülis ha most nem is hívhatja fel magához, majd ha visszaváltozik...addig meg jó ha megvan a száma.
Bill mintha olvasott volna Tom gondolataiban és gyorsan válaszolt.
-Nem, nem kell így is sietünk.-mondta nyomatékosan, de Tom nem hagyta annyiban a dolgot. Végülis miért is állítaná meg a nagy Casanovát egy olyan apróság, hogy nem a saját testében van? Aki igazán profi még így is sikert arathat. Erre a gondolatra Tom szélesen elvigyorodott.
-Dehogyis! Nem sietünk mi annyira.
Bill nagyon jól tudta, hogy ha Tom kitalál valamit azt véghez is viszi, így nem szólt közbe.
-Nagyszerű akkor ha végeztetek az üzlet előtt várlak! Sziasztok!
-Tom megőrültél?-hordta le Bill Tomot.
-Most miért? Mert elfogadtam egy meghívást?
-Persze, mert csak beszélgetni akarsz, mi?
-Ümm...ja!-bólogatott Tom.
-Na peersze...-sóhajtott Bill. Gyorsan elmentek a pénztárhoz, fizettek. A lány tényleg kinnt várta őket.
-Itt is lennénk!-mondta Tom.
-Örülök! Egyébként Katy vagyok. És ti?
-Én Tom...-szaladt ki hirtelen a száján a meggondolatlan választ. Hiszen nem lehet Tom a neve mikor lány.Bill és Katy is meglepetten nézett-Ööö akarom mondani Tamara csak hülyülésből Tomnak hívnak-és erőltetett vigyort varázsolt arcára.
-Aha értem-bólintott Katy-És te?-nézett Billre.
-Ömm...Na az én nevem Tom-hazudta Bill amire még Tom is meglepődött.
-Aha örvendek.-aztán beülltek egy mekibe és ott ittak egy kólát. Csendben iszogattak néha-néha egy-egy kérdést feltett valaki de semmi több. Tomnak viszont ismerős volt Katy. Biztos, hogy nem volt még vele...De akkor? Hirtelen villámcsapásszerűen eszébe jutott! Hiszen tisztára olyan mint Angela!
-Van testvéred?-kérdezte.
-Igen, egy nővérem. Angela.
-Tudtam!-csúszott ki a száján Tomnak. Erre Bill és Katy is kérdő tekintettel néztek rá.-Mármint sejtettem, hogy van testvéred, mert miért ne lenne?-és megint az erőltetett kényszermosolyt vette fel.
-És nektek?
-Mi ikrek vagyunk!-mondta Tom.
-Igen? Nem is hasonlítotok, bár Tom téged nem igazán látlak mert napszemüvegbe vagy :D
-Nem bírom az erős fényt..De igen ikrek vagyunk. Kétpetéjűek.
-Értem az tök jó. Nem?
-Aha!
Ekkor egy csomót beszéltek valahogy beindult a beszélhetnék mindenkinél. Tomék egyre jobban megismerték Katy-t ugyanakkor ő még mindig semmit nem tudott róluk. AMikor már jó 40 perce dumálgattak, nevetgéltek Bill megjegyezte.
-LAssan ideje mennünk...
-Ohh de kár!-mondta Katy.-Én szívesen beszélgetnék még veletek.
-Hát ha megadod a számod valamikor összefuthatnánk mondjuk shoppingolni-vigyorgott Tom.
-Ez jó ötlet várj mondom.-És Katy megadta a számot.
-Hát akkor sziasztok!-köszönt el.
-Szia!-köszöntek az ikrek és elmentek.
-Hihetetlen vagy Tom...-csóválta a fejét Bill.
-Miért? Egyszer még jól jöhet :D
-De mi volt az a tudtam?
-Jaa! Ő Angela testvére...

6.rész

-Mit mondunk anyunak?-úgy látszik Tom kezdett bele törődni abba, hogy hátralévő életében nő marad.

-Ömm...elutaztál! Pihenni mert besokaltál. Meg egyébként is már elmúltunk 18 szóval elmehetsz.

-Ok. David és a srácok?

-Szerintem az igazat...

-Megőrültél?! Még te se akartad elhinni!

-Gitározz! A múltkori számot amit elkezdtél muatni. Arról senki más nem tud csak mi 5en.

-Jó ötlet. De Bill...Én meghalok ha nem kaphatom vissza a testemet.-Most ez tényleg őszinte volt. Bill igazából sajnálta testvérét. Földöntúli, és megmagyarázhatatlan dolog történt velük. Ilyen csak a mesékben van. De ez a valóság!!! Szörnyű lehetett Tomnak egy másik testben ébredni. És ha sosem változik vissza...Még belegondolni is szörnyű. Vége lenne a Tokio Hotelnek is ami nem csak a kettőjük élete. Sokkal több annál. Itt nem csak Tom érzéseiről van szó. És ráadásul tehetetlenek. Tom igazából jó ember és ezt Bill tudja a leginkább. Csak valahogy a nőkkel nem tud bánni. Mármint rendesen nem. De Billnek mégis Tom a legfontosabb személy. És ő is rettenetesen hiányolja a régi bátyját...Már hiányzik neki az arca, a nézése, a hangja minden. Tom hiányzik neki, pedig még csak pár órája vesztette el...

-Mit csináljunk?-kérdezte Bill.

-Vásároljunk. Valoszínű nem 2 percig maradok csaj...

Így elindultak a plázába. Mindketten le voltak törve, egyikük se szólalt meg. Szavak nélkül is megértettél egymást. Mielőtt volt esély rá, hogy most visszakapja Tom a testét Bill poénkodott rajta. Talán mert fel se fogta a dolgot. De most a helyzet 180 fokos fordulatot vett. Bementek a jó ismert üzletközpontba. Bill tökéletesen kiismerte itt magát. Először bementek a New Yorkerbe. Bill segített egy két jó és egyben még kényelmes ruhadarabot összeválogatni Tomnak úgy, hogy a hip-hop stílus jegyében legyen mindez. Aztán Tom felpróbálta őket. Szerencsére Bill rögtön eltalálta a méreteit.

-És nem szívózásból de egy két fehérneműt is vehetnél...-szólt Bill.

-Hülye vagy? Ezekhez pont fel tudom venni a boxereimet!-Bill hülyén nézett.

-Ugye nem azokat akarod hordani?

-Miért ne?

-Mert nem jók rád?

-Dehogynem!

-De nem!

-Miért nem?

-Hát mert az nem nőkre lett szabva...Érted mire gondolok?-kérdezte nyomatékosan Bill.

-Jaaa...hogy az én szép naaaaagy...

-Ne! Nem kell folytatnod!!! Szóval érted mire gondoltam.

-Igen-vigyorgott Tom.

-Na akkor vegyél valamit.

-Jó hordom a tieidet!

-Tudod mit hordasz te! Egyébként az meg még inkább nem lenne jó rád. Hiszen nekem a tiednél is nagyobb-hencegett Bill.

-Álmodban maximum-folytatta Tom.

-Nahát!-mondta felháborodottan egy 40es nő a hátuk mögött aki valoszínűleg az egész beszélgetést végighallgathatta és most szörnyűlködve ment el a fiatalok mellett, de úgy hogy majdnem fellökte őket. Billék persze eddig észre se vették.

-Ez szerinted mindent hallott?-kérdezte Tom aki alig tudta visszafolytani a nevetését.

-Szerintem ja.-mondta Bill aki testvéréhez hasonlóan már szinte fulldoklott-Vajon mit gondolhatott rólunk? Pfff-tört ki Billből a nevetés.

-Huligánok!-mondta Tom egér hangon, mert az egyébként is magas nőies hangját még elvékonyította, aztán belőle is előtört a kacagás. Mikor már szinte sírtak a nevetéstől Bill megszólalt.

-Ajj...most már tényleg keress valamit.

-Nem kell tényleg jók a tieid.

-Jajj ne fejezd be-vigyorgott Bill.

-Miért? Áhh...-sikoltott fel Tom. Mert ekkor valaki hátulról fellökte...

___________________________________________

Legközelebb hétfőn lesz rész, köszönöm a csetben mindenkinek a véleményeket :) Jó hétvégét mindenkinek! Sziasztok:)

5.rész

Tomnak sikerült elérnie azt, hogy ne csak ő érezze magát hülyén a bőrében hanem Bill is. Tom tényleg egy idegen ember bőrében volt, és Bill meg úgy érezte ezekben a göncökben nem önmaga. Ám nem volt mit tenni. Így mondjuk tényleg senki nem ismerte fel, és még egy kicsit szolidalitást is vállalt ezzel Tommal. Miközben a forgalmas utcán haladtak az emberek jöttek mentek körülöttük.
-Na akkor most mi is legyen?-kérdezte Tom.
-Hát most megyünk a plázába vásárolni-felelte Bill.
-Már nem is azért de szerintem lehet, hogy nem ez a legfontosabb. Ha megtaláljuk a csajt, lehet hogy azonnal visszakapom a szexis testemet.
-A milyen testedet?-nevetett Bill.
-Szexis-felelte Tom. Billnek még mindig furcsa volt ebben a női testben Tomot látnia, de már nem kételkedett benne hogy ő az. Főleg ilyen dumával...Szexis test...-Tán tagadod, hogy én egy földreszállt Szexisten vagyok?-erre Bill még jobban röhögött. Földreszállt Szexisten?! Ezt azért még Tom se gondolhatja komolyan.
-Na ne máááár! Egyébként meg szerintem pontosan ennek a a a "Szexistennek" köszönheted ezt az új csini csajt ami most lehetsz.-nyújtotta ki a nyelvét Bill.
-Ja...De be kell lássad, még így csajként is az vagyok. Őrülten szexis. Ha a mostani én jönne velem szemben a normális testemben akkor tuti nem hagynám ki egy körre.
-Tom...mit vétettem, hogy veled ver a sors? Előző életemben biztos nagyon gonosz lehettem.-vigyorgott Bill.
-Te most is az vagy!
-Én?! Ugyan miért?
-Mert csak. Sosem tudsz örülni a sikereimnek.
-Attól függ mire gondolsz. Örülök ha egy ügyes gitárszólót nyomsz le.
-Ja te csak annak tudsz örülni...Pedig annyi más öröm van az életben...-mondta sóvárogva. Nem volt kérdéses mire gondol :D De mindegy Tom márcsak ilyen.
-Na mindegy hagyjuk ezt a témát-felelte Bill-Ott tartottunk, hogy most hova megyünk?
-A diszkóba. Az úgyis a pláza mellett van. Hátha valami nyomra bukkanunk.
-Okés. De találjuk ki mit mondunk úgy mindenkinek ha nem találjuk meg-Bill kérdően pillantott ikrére. Az viszont nem válaszolt. Sőt láthatóan ott se volt szellemileg.-Tom figyelsz?-No válasz-Tooooom!!!!!!! Figyelsz????-kérdezte Bill meglepően magas hangon. De ekkor Bill meglátta mitől akadt el Tom lélegzete. Egy feltűnően csinos lányt láttak a buszmegállóban. Tom pont az ilyenekre bukik. De ő még Billnek is megtetszett. De mindezt ő persze nem szokta kimutatni.
-Az ott ő.-mondta Tom.
-Mi?!-kérdezte Bill.
-AZ-OTT-ŐŐŐ! Akivel voltam.
-Akkor mire várunk? Menjünk már oda!-és Bill megindult a lány felé.
-Ömm szia!-köszönt kicsit félénken.
-Szia!-köszönt a lány idegenkedve, és kérdően nézett Billre.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Miről?-kérdezte még mindig távolságtartóan. Mondjuk ez nem meglepő hiszen egy idegen alak egy csajjal odamegy és leszólítja dumálni...Ez kit nem lepne meg?
-Tom Kaulitzról.-felelte Bill lazán. A lánynak leesett az álla.
-Bill?! Te vagy az? Hát itt?-döbben le de aztán kapcsolt és hamar visszazökkent a valóságba-Nem Tomról nem beszélek! Nincs mit mondanom róla.-mondta.
-Szerintem van! Mondjuk megmagyarázhatnád ezt itt!-mondta Tom.
-Miről beszélsz?-kérdezte a lány.
-Az hogy én vagyok Tom és nem tudom mit csináltál velem de csináldd vissza!!!-a lánynak a lélegzete is elakadt. Még ő is meglepődött. Most vagy nem hitte el a dolgot vagy csak sokkolta a helyzet.
-Te Tom? Hát sikerült? Úramisten! Ezt nem hiszem el...
- Most mi az? Mit nem hiszel el?-kérdezte Tom.
-Hát, hogy sikerült! Átváltoztál!-mondta lelkesen.
-Jajj de jó, hogy ennek ennyire örülünk!-gúnyolódott Tom.-Ha ki gyönyörködted magadat bennem, akkor talán vissza is csinálhatnád.- De a lány nem igazán figyelt. Láthatóan még mindig csodálkozott.
-Nem tudlak visszacsinálni-mondta végül.
-Mi?!- bukott ki Billből és Tomból egyszerre.-Kicsit beavathatnál úgy ebbe.-mondta Bill.
Ekkor a lány elindult.
-Gyertek!-szólt hátra. Egy 10 pecig mentek ameddig egy csendes kis kávézóba nem értek.-Mit kértek?-kérdezte amikor helyet foglaltak egy eldugott kis sarokban.
-Kávét.-mondta Bill. Tom egy bólintással adta jelét annak, hogy ő is azt kér. A lány elment rendelni.
-Te mi van ha így maradok?-kérdezte folytott hangon Tom.
-Baj. De nem fogsz nyugi-suttogta Bill.
-De ha mégis? Ez még azon is meglepődött, hogy sikerült "békává" változtatnia akkor visszaváltoztatni gondolod tud majd?
-Először is nem béka vagy. Maximum az voltál. Másodszor is ha sikerült humanoidot csinálni belőled akkor majommá is vissza tud varázsolni.
-Kapd be Bill!-sértődött meg Tom.
-Mit? Neked nincs olyanod-nyújtotta ki a nyelvét Bill.
-Pofán foglak baszni ma még!
-Egy hölgynek nem illik így beszélnie-folytatta a csipkelődést Bill.
-Ájj baszod én...
-Mi van Tom meg fog jönni? Máskor nem vagy ilyen ingerült.-mondta Bill de már alig bírta ki nevetés nélkül. Elmondhatatlanul élvezte, hogy így húzhatja testvére agyát. Ő éppen valami "szépséget" akart reagálni vagy éppen tényleg fel akarta pofozni Billt ám ekkor visszatért a lány (mert a nevét még mindig nem tudták) így ezt nem tudta megtenni.
-Tessék meghoztam a kávétokat-mondta és letette a Kaulitz-fiúk elé a rendelt italt, majd ő is helyet foglalt velük szemben.
-Nos...Tom te nagyon megbántottál. Földbe tiportad az érzelmeimet és megaláztál. Elhatároztam, hogy megbüntetlek. A nagymamám mindig tanított nekem ilyen átkokat. Régebben is próbálkoztam, persze csak pozitív dolgokkal de nem mentek. Ekkor fel is hagytam a dologgal. Ám te annyira megsértettél, hogy újra kipróbáltam. Gondoltam hátha sikerül. De álmomban se gondoltam volna, hogy sikerrel járok.-a hangjában az jött le, hogy örül is a sikernek ugyanakkor kicsit meg is ilyedt.
-És hogy változok vissza?
-Nos erre nincs átok. Akkor fogsz visszaváltozni, ha tanultál a dologból. Nem tudom mikor lesz az. Esetleg ha kedvesebb leszel meg ilyesmi.
-Hát ez nagyszerű...-morogta.
-Hogy hívnak?-kérdezte Bill.
-Angela.
-Hmm...szép név-mondta Bill.
-Na ne! Te most neki állsz csajozni??? Inkább törd a fejed, hogy lehetek önmagam.-mindketten lesúlytóan néztek Tomra.
-Látom szeretsz nő lenni, mert ha ilyen vagy sose leszel újra férfi.-szólt Angela.
-Bocsi...de elképzelni nem tudjátok ez milyen.
-Te meg azt nem mit éreztem akkor amikor közölted, hogy kihasználtál.
-De hiszen az csak egy éjszaka volt, és azthittem ezzel te is tisztában vagy.
-Tudod akkor este nem ezt mondtad. Bár lehet, hogy te nem emlékszel rá...De mindegy.Ne haragudj. Most ezzel talán tényleg túl lőttem a célon. De nem gondoltam, hogy ez lesz. Mindenesetre ha megjavulsz visszakapjátok Tomot. Most viszont mennem kell. Itt a telefonszámom ha Tom visszaváltozna hívjatok fel.-és átgyújtott egy névjegykártyát.-Mindenjót fiúk!-mondta és elment.
-Na? Most mihez kezdünk?-kérdezte Bill.

4.rész

Bill erre lehajolt és a legeslegelső cipőt kivette ami a keze ügyébe keveredett. Történetesen minimum 10cm magas, fekete ilyen szandál szerű magassarkú cipő volt. Odanyújtotta Tomnak.
-Na ne. Ugye ez most csak egy nagyon rosz vicc?-kérdezte Tom.
-Mindegyiknek ekkora a sarka. És ez megy a ruhádhoz is. Vedd fel!-utasította Bill.
Kb. újabb 10 perc elteltével Tomnak szinte a földön fetrengve sikerült felvennie a cipőt.
-Na mehetünk?-kérdezte Bill.
-Ja.-mondta Tom és nagy lendülettel megpróbált felállni. De pontosan azzal a lendülettel esett vissza a földre.Billből persze rögtön kitört a nevetés. Tom viszont nem adta fel! Újra megpróbálta, újra visszaesett.Bill ha lehetett még az előzőnél is jobban nevetett.
-Te mi lenne ha röhögés helyett inkább segítenél?-kérdezte Tom szemrehányó hangon.
-Jhajj...bocsi...csak-próbálta nagy nehezen kinyögni de közben újra elkapta a röhögőgörcs xD- Na szal olyan szánalmasan festesz ott lennt hogy az nem igaz xD Na de segítek.-mondta és nagy nehezen felsegítette Tomot. El is engedte volna de Tom abban a pillanatban dőlt volna el.-Szerintem gyakorold a járást.
Ekkor elindultak a házban hogy Tom szokja a cipőt. Az elején csetlett botlott, de aztán egész jól belejött.
-Na járkálj még egy percet egy pillanat mindjárt jövök.-mondta Bill és elrohant a szobájába.
-Hová mész?-kérdezte Tom.
-Szerinted milyen lenne ha a paparazzik azt látnák hogy Bill egy ismeretlen csajjal sétálgat az utcán? Botrány! Ugyhogy keresek egy kapucnis felsőt és szemüveget hogy ne ismerjenek fel.-mondta Bill.
-Van egy ötletem! Gyere.-mondta Tom és az ő szobájába mentek be. Tom elővette a kedvenc farmerjét pólóját és pulóverét + hozzá kendőt sapkát és szemüveget.
-Tessék! Ebben senki nem fog arra gondolni, hogy Bill vagy. Én se lehetsz mert nincs rasztád ugyhogy...tessék!-mondta Tom vigyorogva. Bill kb. úgy érezte magát mint Tom egy fél órával ezelőtt. Szörnyűlködött, hogy neki ilyen fertelmes ruhákat kell magára öltenie. Nem gondolta volna, hogy valaha megteszi, de most felvette Tom ruháit.
-Öcsém! De baszott jól nézel ki! Sokkal jobb mint azok a szarok amiben jársz! Nem vagy kifestve se a hajad se áll égnek! Már majdnem olyan jól nézel ki mint én :D
-Köszi...-mondta Bill fancsali pofával. De tényleg felismerhetetlenné vált. Kimentek az ajtóhoz. Tom még egy deszkás cipőt is adott Billnek. És így kiléptek az utcára. Elindultak.